mese címkéjű bejegyzések

Egyszer a mi emberünk fiacskáját valami füllentésen kapták.
Mondták is neki:

- Na, várj csak, majd elmondjuk az apádnak, az majd ellátja a bajodat!

A legényke komolyan is vette a dolgot:

- Az lesz a legjobb, ha világgá megyek! - gondolta, s indult is.

Ahogy ment, mendegélt elérkezett a katonai táborba.

- No, mi van veled öcsém, úgy lógatod az orrodat, mint egy egész vert sereg - köszöntötte az õrmester.

Ez a mese a szegedi Dóm 75 éves évfordulójának tiszteletére íródott.

Öregecskék(1)

– Milyen szép reggelre ébredtünk!
– Ébredtünk? Inkább riadtunk! A reggel is enyhe túlzás, elvégre már hajnalban kongatják a harangokat.
– Én szeretem amikor csengenek-bonganak a harangjaim.
– Persze, mert a te fejedben nem egy nyolcvanmázsás(2) ficánkol! Most már értem a tervezőnket(3), aki többször panaszkodott, hogy időnként szinte szétmegy a feje a zúgástól...

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy asszony meg a férje. Egy napon az asszonynak fia született. Miután a fiúcska a világra jött, az asszony mély álomba zuhant. Álmában látja ám, hogy egy gyönyörű tündér lép a szobájába, de az olyan szép volt, hogy az asszony még álmában is a szeme elé kellett tartsa a kezét, nehogy elvakuljon tőle.