Nagyböjti üzenetek

Az idei nagyböjtben is szeretettel ajánljuk minden érdeklődőnek a reggelente e-mailben elküldött üzeneteket, melyeket szegedi fiatalok illetve ifjú papok gondolataiból állítottunk össze.

Feliratkozáshoz egy emailt kell írni erre a címre: uzenet-join@felrazas.hu A levélbe nem szükséges sem tárgyat, sem szöveget írni, mert egy automata fogja elolvasni és küld egy választ, ami alapján megerősíthetjük a feliratkozási szándékunkat.
(Leiratkozáshoz pedig ide kell küldeni egy üres levelet: uzenet-leave@felrazas.hu)

Gyulay Endre püspök atya bevezetője pedig alább olvasható:

„Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15) A nagyböjti idő sürgeti megtérésünket.

Ha utazom, tudom a célállomásomat. Jól indulok a kocsimmal. Egyik pihenőhelyen megállok. Eszem, iszom, felfrissülök, indulok. Több út is kiágazik innen. Célba veszem az egyiket, nem is gondolva célomra. Sőt új megálló is eszembe jut, épp arra haladok. Innen igazában már egyenesen el sem érhető az, ahova indultam. Minden jónak látszik. Kényelmem, vélt boldogságom teljes. De mi van a céllal? Nem kellene az oda vezető utat megkeresni és jó irányba hajtani?

Igen, nincs más, mint észrevenni, megbánni, hogy eltértem, észrevenni, hogy ott várnak és kell, hogy fájjon, hogy „becsaptam” azt aki vár. Már azt is sajnálom, hogy figyelmen kívül hagyva a célt töltöttem hamis örömömre ennyi időt. A sajnálkozás, megbánás magában nem elég. Meg kell keresnem a célba vivő utat, és azon kell újra le nem térve, haladnom, mégpedig mindvégig.

Higgyetek az evangéliumban. Elém áll Krisztus. Életét megismerhetem az evangéliumokból. Sokat akar közölni, magának az Atyának üzenetét: Célod az örök élet. Utad erre vezessen. El ne tévedj! Maga bemutatja ezt az utat és rajta haladást. Istenfia, de istállóban születik, otthontalan már gyermekként is.

Dolgozik kétkezi munkában 30 éves koráig, majd tanít, gyógyít, kísértést visszaver. Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve. Nem tért le az Atyához vezető útról. De azok helyett, akik letértek, bűnüket magára véve végigjárta a vértverejtékezéstől a kereszthalálig a megváltói utat: értünk. De feltámadása által bemutatta, hogy valóban célba, haza lehet érni. Felém pedig küldi a megtérés lehetőségét, a bűnbánatszentségen keresztül. Az erőt, kegyelmet a szentmiseáldozat és szentáldozás „csodájában.”

Az örömhírt pedig olvashatom a tékozló fiú történetében.

Higgyetek az evangéliumban. Nem csak célt ad, az utat is megmutatja. Ahogy Ő dolgozott, imádkozott, kötelességét teljesített, bűntelenül hűséges volt, nem kereste, hogy őt szolgálják, hanem ő szolgált lábmosó szeretettel, beteg testet és beteg lelket gyógyított. Élet áldozatra is kész volt értünk. Íme az út.

Ez az az út, amelyik az igazi célhoz vezet. Igaz sokszor kell lekötözni magunkat a szirénhangok elől, hogy el ne tudjanak csábítani, sokszor kell Krisztusnak tartani és segíteni a nem szimpatikus embertestvért, sőt ellenséges embert is. Az evangélium eszembe jutatja, hogy nem itt van az örök hazám, segít, hogy el ne felejtsem: itt úton vagyok az örök cél felé, itt nincs öröklakásom.

A Keresztrefeszített igazítson el mindnyájunkat e szent negyven napon!

Imádunk Téged és áldunk Téged, mert szent kereszted által megmenteted a világot!